Rákoskerti képviselőként már csak most, a normálisnak mondható hétköznapokban „szólhatok” Önökhöz, hiszen a Kerti Levél főszerkesztőjének tájékoztatása szerint ezután a lapszám után már csak egy lap fog megjelenni az októberi választások előtt. Abban pedig már minden képviselő-jelölt a kampányáról fog írni, így én, mint képviselő most búcsúzom el Önöktől:

2006 ősze óta szolgálhattam Lakóhelyünket, Rákoskertet, sőt 2010 ősze óta még Szárazhegyet is. Ezalatt a 13 év alatt rengeteg segítséget, támogatást kaptam az itt élőktől, de persze jutott a rosszindulatú megnyilvánulásokból is. Próbáltam úgy dolgozni, hogy mindenkinek megfeleljek, de mostanra be kell látnom, hogy ez lehetetlen. Sajnos oda jutottam, hogy a körzetemben élő 2000 család közül három családdal nagyon rossz kapcsolatom alakult ki. Ezért biztosan én vagyok a hibás, hiszen nem tettem meg mindent, hogy ezen változtatni tudjak. Ami vígasztal, hogy a többi itt élővel szívesen találkozom, vagy beszélek az utcákon, rendezvényeken, vagy a fogadóóráimon. Amire külön büszke vagyok, hogy van közel 500 olyan család, akikkel már lassan baráti kapcsolat alakult ki. Rájuk mindig számíthattam, remélem ők és a körzetemben élők is hasznomat vették! Sikerként élem meg, hogy több olyan családdal van nagyon jó emberi kapcsolatom akikkel az országos politikai kérdésekben nem értünk egyet. Ennek ellenére több esetben évtizedes barátság alakult ki köztünk, tartjuk a kapcsolatot a facebookon és ha egy rendezvényen, vagy az utcán összefutunk, akkor jókat beszélgetünk.

Sokan jelezték felém, hogy a 3. képviselői ciklus végén szokás egyfajta számadást adni. Mivel soha nem készültem politikusnak, városvezetőnek, ezért a „hagyományosnak” mondható és a politikusoktól elvárható beszámolót se várjanak tőlem. Az itt élők többsége tudja, hogy a képviselői tevékenységem ellenére megmaradtam az, aki előtte is voltam. 26 éve dolgozom a saját vállalkozásomban, imádom az SKF csapágyak világát, soha nem hagytam volna ott a munkatársaimat, Vevőimet egy önkormányzati pozíció miatt. 21 éve élek feleségemmel a Dalnok utcában, aminél szebb utca számomra nincs Rákoskerten. (Azért a négy éve megépített szennyvízcsatorna után lassan épülhetne az utca is, de aki ismer, az tudja, hogy mindig azt vallottam, hogy az én utcámat aszfaltozzuk utolsónak a körzetemben.)

Amire különösen büszke vagyok: az itt élő és a közösségi életben résztvevő civilek sokaságára. Jó látni őket és különösen jó volt együttműködni a helyi egyesületek vezetőivel és tagságával. Közös bennük, hogy mind a Lakóhelyünk épüléséért, fejlődéséért tesznek és ezzel remélem példát is mutatnak  a következő nemzedékeknek. A Rákoskerti Polgári Kör, a Rákoskerti Lemaradás Egyesület, a Rákoskerti Templom Alapítvány és a Rákoskert Vasúti Közlekedéséért Alapítvány olyan vezetéssel és tagsággal rendelkezik, amire más városrészekben nincs példa. A helyi intézmények vezetőivel is mindig jó volt az együttműködés. Megtiszteltetés volt a Rákoskerti Idősek Klubjában sok-sok közös délutánt eltölteni a szépkorúakkal. Szívesen mentem ha hívtak a Százszorszép Óvodába és a Kossuth Iskolába is, ilyenkor egy kicsit nosztalgiázhattam és gyermekeim óvó nénijével, vagy korábbi osztályfőnökével beszélgethettem. Rengeteg programot szervezett a Rákoskerti Művelődési Ház, ahová mindig kaptam meghívást és ha tehettem, akkor el is mentem hozzájuk. Emlékszem több olyan alkalom is volt, hogy délután 3 órakor elkezdődött egy program, Fohsz Tivadar képviselőtársam mondott ünnepi köszöntőt, majd műsor, aminek a végén pohárköszöntő és beszélgetés következett és néha azon vettem észre magam, hogy este 7 óra lett és én még mindig a házban voltam. Soha nem voltam máshol színházi premieren csak az Ascher Színházban, de a bensőséges hangulat miatt és persze a hagyományosnak mondható tortázás miatt ezt sosem hagytam ki.

13 év alatt szebb és szerethetőbb lett Rákoskert és remélem ebben még azokkal is egyetértünk, akik nem örültek személyemnek. Büszkék lehetünk a lakóhelyünkre, hiszen talán olyan, mint egy önálló település. Itt majdnem van minden, ami feltétele egy jól működő városkának.
Van óvodánk, iskolánk, művelődési házunk, színházunk, Idősek klubjaként működő helyiségünk, van játszóterünk, kápolnánk, urnatemetőnk, van saját buszunk, vasútállomásunk és főterünk. Van gyermek- és felnőtt orvosi rendelőnk és sokak által szeretet kisboltjaink. Vannak saját, ránk jellemző rendezvényeink, mint például a Rákoskert Napja, Rákoskerti Lecsófőző Fesztivál és a kihagyhatatlan Merzse túrák.
Legbüszkébb mégiscsak arra vagyok, ami csak nekünk van a kerületben:

• Városrészi zászló, amit kitűzőként is viselhetünk
• Aradi vértanúk tere kopjafával és sok-sok virággal
• Nemzetőr szobor a Kucorgó téren és Wass Albert szobor az íróról elnevezett téren
• Rákoskerti Parkgondnoki Szolgálatunk, tagjaik gondozzák a kiteresedéseink nagy részét.
• Rákoskert határát jelző táblák a Pesti úton és a Sáránd, Zrínyi utcákban, valamint az Erzsébet körúton
• Rendszeresen megjelenő városrészi újság, Kerti Levél
• Fogadóóra a korán kelőknek és a mozgásukban korlátozottaknak. Összesen 356 fogadóórán vettem részt, ebből 254 lett a művelődési házban megtartva
• Minden nagycsaládban felnövő gyermeknek ingyenes belépő a helyi művelődési házban bemutatott gyermekelőadásokra
• Őszi lombzsákok házhozszállítása
• Rákoskertért Díjazottak, köztük arra a 12 főre, akik tőlem vehették át a kitüntetést
• Közel 1.000 fő regisztrált a hírlevelemen

Összefoglalva: Rákoskert egy jól csengő BRAND lett. Úgy érzem, hogy a városrész jelenlegi gyengeségeinek ellenére is szeretnek itt élni az emberek. Vannak még megoldandó feladatok, első helyen áll az útépítés és a vízelvezetés, amit a napjainkban tapasztalható felhőszakadások miatt egyre égetőbb. Évek múlva szeretnék egy olyan cikket is megírni a Kerti Levélben, ahol bejelenthetem, hogy Rákoskert és Szárazhegy minden utcája aszfaltos lett, így a jövőben csak a forgalomlassításra kell költenünk!  Elindult a Kucorgóra megálmodott orvosi rendelő építése, de ennek átadására már csak az új ciklusban lesz lehetőség.
Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolómat és köszönöm az elmúlt években felém áradó támogatást!

Budapest, 2019. augusztus 12.

  Barátsággal: Hatvani Zoltán
                                                         Rákoskerti, szárazhegyi képviselő

<< Vissza a főoldalra